Megdöbbenve értesültem arról, hogy szeretve tisztelt csörlősautónk véglegesen elpusztult. Voltak már kisebb nagyobb halálai, de ez a mostani a végső. Gondolom nincs már annyi rágógumi, szigetelőszalag és drót, amivel fel lehetne támasztani, állítólag tíz éve fáradhatatlanul szolgálta a helyi siklóernyősök seregét, igaz ez alatt az idő alatt szinte csak benzint és olajat töltöttek bele. Valljuk be, úgy is nézett ki. Béke poraira! De hogy fogok én repülni?
