Úgy gondoltam, hogy emlékezetessé teszem magamnak a tegnapi leghosszabb napot egy repüléssel. Egyesületünk ezt a napot amúgy is a repülőtéren ünnepelte, bográcsozással, kintalvással és szórványos csörlős üzemnappal is. Bár utóbbi elég bizonytalanul alakult, mert erősebb és rossz irányú szél fújt, így amikor hazamentem a munkából, még nem volt biztos semmi sem. Az otthoni fűnyírás után indultam el, teljes harci díszben - egyszer végre nem hagytam odahaza semmit. A reptéren már jó sokan voltak - mintegy hatvan ember gyűlt össze, nagyjából ismerősök és családtagjaik. Besoroltam a várakozók közé, de csak közel napnyugtához került rám a sor. Elég sok tandem volt, így ők élveztek elsőbbséget a felszállásnál. Most kereshetnék mindenféle időjárásbeli kifogást arra, hogy egy f.sz voltam, de gyors egymásutánban bemutattam a boldog tömegnek két teljesen elrontott felszállási kísérletet, így aztán szégyenszemre leoldottam, meghagyva a játszadozást olyanoknak, akik értenek is hozzá. Tény, hogy emlékezetessé vált ez a nap is számomra - igaz, nem pont erre gondoltam még délután, de ez is egy emlék..
