Lassan de biztosan elindul a közösségi élet. A legjobb persze az lenne ha repülési alkalmakban nyilvánulna mindez meg, de az az időjáráson múlik elsősorban, nem a mi hozzáállásunkon. A hozzáállás megvan, már csak az időnek kell felfejlődnie hozzánk. Addig is képezzük magunkat mert az jó nekünk. Ebből az alkalomból a hétvégén Rétságon jártunk egy UL és sárkányrepülő találkozón, ahol pár órában tovább lettünk képezve. A helyszínt, egy kellően züllött művelődési ház oldalsó termét, sikerült elég rendesen megtöltenie a felgyűlt kb 80 embernek. Előadásokat hallgattunk a repülés fizikájáról és a meteorológiájáról, békésen szunyókáltunk az UL előadás alatt. Személy szerint csak arra riadtam fel, amikor a bácsi azt találta kijelenteni a siklóernyőzésre, hogy az már majdnem olyan, mint a repülés. Gondolom nem számított arra, hogy egy ilyen rendezvényen ott ül majdnem húsz siklóernyős is, így a poénnak szánt kijelentéséből kénytelen volt visszakozni. Zárásként egy kedves mentős beszélt arról, hogyan kell újraéleszteni bárkit. Ez utóbbit egy teljesen halott műanyagbábun is kipróbálhattuk. Tanulságos volt, mindenképp.
