Ha jól számolom, idei második szlovéniai repülésem, pont Lijak volt. Tavaly itt jártam csúful, az itt szerzett sérülés meghatározó volt a tavalyi évben, illetve az idei év elejét is befolyásolta. Amúgy tetszik a starthely, viszonylag nagy és rendszerint ráfúj a szél, így startolni is lehet róla. Egy hétvégére mentünk, pénteki indulással, ami egy egész szombatot és egy vasárnap nagy részét jelenti. A szombatból egy fél órás repülést sikerült kicsikarni, a délutánra beerősödő szél lehetetlenné tette a repülést, szerencsére akkor már a leszállóban szörnyűlködtünk a többiek menekülési kísérletein. A mérséklődő szélben estefelé újra felmentünk a hegyre csak úgy lecsúszni, de mint utoljára maradó, már nem tudtam megbirkózni a hátszél lefutásával és mivel egy versenyző is sorozatosan bukott, nem tartottam szégyennek összepakolni és levonulni a hegyről. Vasárnap jó sokat vártunk a starthelyen, míg igazából beindult az idő, de akkor egyszerre elstartolt mindenki. Rendes, dobálós aktív időjárás volt, amiben kicsivel több mint egy órát töltöttem fenn. Teljesen elveszítettem az időérzékemet, jóval több időnek tűnt odafenn lenni. Láttam egy balesetet is, előttem spirálozott bele valaki a hegybe, sajnos kamera nem volt nálam, így utólag már bánom. Szerencsére nem lett semmi baja a kollégának, de nagyon durván nézett ki és jó nagyot is szólt. Jöttek mentők és rendőrök is, de szerencsére nem volt szükség rájuk. Ha azt mondják, hogy meghalt, készséggel elhiszem, akkorát esett. Kitört egy jó erőben lévő, élő és egészséges fát is a becsapódással és így is csak felületi hámsérüléseket szerzett mindkét lábán. Egy alkalommal sikerült majdnem ütköznöm valakivel, de megúsztuk, ő mögülem kanyarodott be elém jobbra, ráadásul a hegy felé, miközben én hátszélben mentem egyenesen. Szerencsére sikerült balra elmenekülni, míg ő jobbfordulóban volt. Később megbeszéltük a dolgot, ő azt hitte én hibáztam, mert mondtam is valamit, amiből azt vette ki, hogy bocs - ilyet nem mondtam, de valóban volt benne bé betű - de én jöttem a hegy felőli oldalon, egy percig se jutott eszembe, hogy be fog vágni elém úgy, hogy közben a hegy felé fordul. Néha valóban nem árt egy kis szerencse. Mivel egy idő után már eléggé fárasztó volt a vezetés és meglehetősen szomjas is voltam, kisoroltam a hegytől és le akartam szállni. A máskor szerencsés helyzetben, ugyanis szinte mindenhol emelt, B stall-al csökkentettem a magasságot, illetve fület is csuktam közelebb a földhöz, de így is folyamatos fékezéssel sikerült megfelelő módon talajt fogni. Aznap már nem repültem többet - a csúcson kell abbahagyni. Egy fárasztó buszozás volt már csak hátra a hétvégéből. Máskor azért kiveszem a hétfőt is szabadságnak.
