Idén szeptemberben keztem el a siklóernyős tanfolyamot. Az előéletem 1997-ben kezdődött, pár bekötött ejtőernyős ugrással. Igaz nem volt lehetőségem megtapasztalni azt, hogy milyen az igazi szabadesés, de rájöttem arra, hogy a repülés viszont nagyon vonz. Az ugrándozást elsősorban anyagi- illetve társasági okból hamar befejeztem, de az érzés, az, hogy valahogy kapcsolatban legyek a repüléssel, továbbra is bennem motoszkált. Az évek folyamán többször próbáltam családi beleegyezést szerezni a dologhoz, de mindig el lettem vele hajtva, míg nem idén, lankadván a nej ébersége, egy gyenge pillanatában igent mondott. Ezt a hirtelen jött lehetőséget kihasználva döntöttem úgy, hogy elkezdem. Nem bántam meg, bár eddig az elméletből és a gyakorlatból jobbára csak az első akart összejönni, de a múlt hétvégén végre sikerült a földön próbálgatnom egy ernyő felhúzását és bár nagyon elfáradtam, minden percét élveztem. Ez is jó volt, de remélem ennél csak jobb lesz..
