Egy kalanddal vagyok még adós ezt igyekszem most pótolni. Még április elején történt meg az első idei felszállásom Fedémesen. Mivel hétköznap volt, így rajtunk kívül a starthelyen nem volt senki, így vígan csinálhattuk a dolgainkat, nem kellett máshoz alkalmazkodni. A nap rossz előjelekkel indult, többször haza kellett térnem az indulás után, mert rájöttem, hogy odahaza hagytam valamit. A legnagyobb távolság a Göd - Veresegyház viszonylat volt, ott jöttem ugyanis rá, hogy otthon hagytam a sisakkamerámat. Hagytam is volna a fenébe az egészet, ha előző napomat nem vitte volna el a kamera használhatóvá tétele, így mindenképpen ki akartam próbálni. Végre sikerült felérni a starthelyre, az út eseménytelen volt, attól eltekintve, hogy szerencsére kiderült, hogy nem csak én voltam feledékeny - az oktatóm is elhagyott egy csomagot, amit nekem kellett begyűjtenem a telkükön. Mivel útba esett, nem okozott nagy fáradtságot - amennyiben a kerítésen átugrálás nem az. Fedémesen rájöttem újra arra az alapigazságra, hogy a siklóernyőzésben a sport az, hogy fel kell jutnunk a hegyre, lejönni az ernyő már szinte magától is tud, ezért gyalázatos és csapnivaló fizikai állapotomnak köszönhetően csak mérsékelt lelkesedéssel csúszkáltam, mert alig bírtam visszamászni a dombra. Viszont ért kellemes meglepetés is - sikerült szereznem egy RS beülőt, amire már régóta vágytam. A fedémesi pihenő felett kifeszített RS ernyő már gyalázatos állapotban volt, így felajánlottam az én otthoni kupolámat erre a célra és cserébe kaptam meg a beülőt. Amúgy is nagy dicsőség nekem, ha oda megyek, legalább értelmes helyen látom az ernyőt a pincében penészedés helyett, így meg hogy lett helyette beülőm, külön öröm. A nap végén egy rövid zápor és egy fantasztikus szivárvány zárta le a napot.
