Ha az ember ezt olvassa az egyesületi hírlevélben:
Úgy néz ki, hogy kaptunk a téltől még egy-két nap ajándékot. Nem azt mondom, hogy egy szál pólóban repkedtünk, mert az nem lenne igaz, de azért többen is termikeltek, volt, aki 20 percet.
Az azt gondolom jó dolog. De ha ehhez hozzávesszük azt az örömöt, amit akkor érez az ember, ha közben az eszébe jut az, hogy aki több mint 20 percet repült az éppen én voltam, akkor ez különösen jó dolog lehet. Az idő csodálatos volt, igaz az ujjaim vége lefagyott a kesztyű ellenére is, de sikerült igazán nagyot repülni - pedig ezt senki nem várta volna pont november közepén.
