HTML

Ernyőblog

Botcsinálta kezdő siklóernyős szenvedelmei..

Linkblog

Fedémes

2012.05.13. 10:31 :: Sparhelt

Fedémesen voltunk a hosszú ünnep hétfőjén. Tudom, hogy a cikkel le vagyok maradva, de jobb későn mint soha. A hétfői napot néztem ki magamnak - előre el kellett határozni, mert családi  programok és egyéb munkák miatt mindenképpen ki kellett tűzni rá egy időpontot. Általában rosszul döntök - ez most is így történt. Mire odaértem, az emberek aktív várakozásban voltak. A szél túl erős volt, senki sem merte megpróbálni a felszállást, mind arra vártunk, hogy alább hagyjon. Egy másik társaság éppen vaddisznópörköltet készített egy hatalmas kondérral - a környéken döglenek a disznók - és minket is megvendégeltek. Azt hiszem a nap második hibáját azzal követtem el, hogy összesen három banánt vittem magammal mint ebéd, a személyes fogyókúrás étrend gyanánt. A pörköltszag mellett biztosan nem lehetett volna kibírni a három banánnal és a vizekkel, amit magammal hoztam. Úgyhogy hála a vaddisznópusztítóknak, megmentették az életemet. A pörkölttől eltelve aktív várakozásba fogtunk a kocsik árnyékában. Az eset nagy tanulsága az, hogy kell magammal kempingszéket és/vagy sátrat is vinni, mert remek lehetőséget nyújtott volna a sziesztára. A szél alábbhagyott nem sokkal néhy után és a dombon hirtelen felpezsdült az élet. A csupasz hegyoldalt hirtelen ernyők lepték el. Én is bekészültem és egy hanyattstart után máris szeltem a levegőt. Az első felszállás túl könnyen is ment, rendesen feljött az ernyő, szépen kifordultam és már mentem is - azt hiszem túl könnyű is volt. Rutinosan nem szálltam messzire, a völgy bejáratánál esselgetve fogyasztottam el a magasságom., ugyanis a kisdombozásban nem az a sport, hogy jó sokat repülsz, hanem az, hogy utána vissza is kell mászni. A késői időpont miatt felszállítás nem volt, így gyalog kellett visszaszenvedni magam. Szó szerint ez történt, majdnem meghaltam mire újra a domb tetejére kerültem. Nem sokkal később elkövettem azt a hibát, hogy fel akartam venni videóra a második felszállásom. Na innentől tragikomédiába fordult a dolog, rögtön kiderült, hogy az első kísérlet csak véletlen volt, így vég nélküli bénázás kezdődött az állandóan összeboruló kupolával. Legyőzött a rohadék és mindez szerepel filmen. Kaptam külső segítséget is, pikírt megjegyzésekkel fűszerezve - mármint, hogy a kupolázást illene gyakorolni - ami ugye tök igaz is volt. Közbe rájöttem arra is, hogy nem csinálom a dolgot konzekvensen, rosszul fogom a hevedereket is, szóval tényleg kéne egy kicsit gyakorolnom a dolgot. Végre sikerült a levegőbe emelkednem, de még a leszállást is elrontottam, az se úgy sikerült, ahogy szerettem volna. A felvánszorgás még szánalmasabbra sikeredett, így a következő óra a kocsi árnyékában történő agonizálássá degradálódott. Tanulságos eset volt, főleg annak a fényében, hogy másnapra (amikor már nem voltam ott) lettek rendes termikek, normális szél és felszállítás is. Hazafelé még sikerült a kocsi alját odacsapni valamihez, amitől az olaj is folyni kezdett belőle, úgyhogy vihettem még autószerelőhöz is a kocsit. Hazafelé még megálltam Pétervásárán egy benzinkútnál és bosszúból ettem egy nagyon egészségtelen szendvicset. Legalább legyen valami jó is a nap végén..

komment

Címkék: blog siklóernyő kisdomb fedémes

süti beállítások módosítása