A hétvége nem csak a rétsági továbbképzésről szólt, hanem végre alkalom nyílott az idei első repülés megejtésére is. Bár a szombati időjárás szerint szinte semmi remény nem volt rá, vasárnapra összeszedte magát az idő annyira, hogy a sok lelkes, és repülési hiánytól szenvedő ernyősre némi boldogság vetülhessen. Kicsit késve tudtam csak elindulni otthonról, mert a család nem igazából kooperatív, ha repülésről van szó. Mivel volt még érvényes pályamatricám, így hamar oda is értem - de akkor már tartott az üzem. Sorállás volt, méghozzá nem is kicsi. Ami nem nagy baj, mert legalább lehet beszélgetni a sok régen nem látott ismerőssel. Persze olyanok is voltak, akikkel előző nap találkoztam, de voltak új arcok is. Az első repülésem egész jól sikerült, bár a leszállásokon van még mit csiszolni. Addig jó, amíg elégedetlen vagyok önmagammal, mert legalább tudok fejlődni. A nap nem telt el érdekes repülések nélkül - gondolom a hosszú kihagyás meglátszott mindenkin. Volt rontott tandemes felszállás - szerencsére sérülés nélkül - volt aki elfelejtett leoldani és vitte magával a csörlő kötelét világba és volt egy hölgy, aki fára szállt. Ő érdekesen startol amúgy is, végig sikítja az egészet - ami hátrányos, mert demoralizál, másfelől meg nem hallja a földről jövő segítséget. A második startjánál előbb keresztülrepült a bulón, majd ezen annyira megrémült, hogy kormányzás nélkül kisodródott jobbra. Mivel végig kitörésben volt, a csörlőkezelő nem húzhatta, így elegáns süllyedéssel beereszkedett a kiserdőbe és felakadt egy fán, pedig csupán a bal féket kellett volna meghúznia - amit kiabáltak neki a földről is. Azt hiszem, teljesen leblokkolt. Szerencse, hogy nem teherautót vezetett, mert abból súlyos baleset lett volna, így csak az ernyőjét (és őt) kellett csak lepiszkálni a fákról. A második repülésem anyagát feltöltöttem, a videó közepénél lehet látni a fára szállt ernyőt is.
