A jó start sosem rossz. Már ha az ember képes rá. Rájöttem, hogy hiába tudok már repülni valamennyire, ha startolni nem tudok, akkor az ezek után következő szárnyalás is kétségessé válik. A múlt heti horvátországi túra világossá tette bennem azt a meggyőződést, hogy van még mit tanulni. Ahogy másnak is, de engem más viszonylag kevéssé érdekel, attól én nem jutok fel a levegőbe, hogy más esetleg el tud indulni. Rájöttem arra is, hogy pusztán csörlőzésből nem lehet megtanulni startolni, ugyanis, ha az embert autóval húzzák, az egy csomó indulási hibát elfed. A hegyen senki nem húz semerre, maximum a gravitáció és ha a ferdén feljött ernyőt nem sikerül korrigálni, akkor abból baj is lehet. Szóval az eddigi kifordulós starttechnikámat ki kellett dobnom a kukába, pedig gyakoroltam is az indulás előtt. Viszont Horvátországban láttam gyakorlatban azt, hogy miért nem működik, ha egy kicsit intenzívebb az idő. Szerencsére az előttem indulók demonstrálták, így nem nekem kellett kipróbálni. Most újat tanulok, ami sokkal jobban tetszik.
