Van itt a trike amivel nagy terveim vannak. Miután egyértelműen bebizonyosodott, hogy a motoros repülés egyetlen iránya ez, nem is gondolok másra. Sikerült egy barterüzlet jóvoltából és némi klubtársi segítséggel hozzájutnom egyhez, így itt állt a verandán épp a tegnapi napig. A kezdeti elképzelések helyett rá kellett, hogy jöjjek, sokkal több munka van vele még úgy is, hogy az eddigieket más csinálta meg helyettem és az eddigi ár/érték arány igazán kedvezően alakult a számomra. Több minden kiderült azért azóta. Meg kellett csinálni a bekötési pontot, ami nem volt 'gyárilag' kialakítva a járművön és a kormányzás sem volt teljesen tökéletes. Az elképzelés pusztán elméleti volt, de a gyakorlatban nehéz lett volna használni. Éppen ezért a tegnapi napon elszállítottam egy specialistához, aki orvosolni próbálja majd a hiányosságokat a járművön. Reggel kinéztem a verandára és nem volt ott (Épp a fent említett okok miatt!) Máris hiányérzetem van. Úgy érzem magam, mint a szülő, akinek a gyereke táborba ment. Tudom, hogy jó lesz, de már hiányzik..
