A porozitásmérésről: Azt hittem bonyolultabb lesz. Maga a műszer is végletesen egyszerű, talán csak a precizitása miatt érdekes. Képzelj el egy hengert, ami felül lukas. ezen van egy szelep. Erre kerül rá az ernyő anyaga, amit egy gumival bevont mágnes szorít rá a henger tetejére. A henger tulajdonképpen egy harmonika, aminek az alján egy súly van. A mérés azzal indul, hogy a harmonikát teljesen összenyomják a legkisebb méretre, majd rögzítik a szelepen az ernyő anyagát. Általában a középső cellán mérik a tető anyagának a porozitását. Amikor a mérést elindítják, a henger/harmonika alsó részén lévő súly reteszelését oldják fel, a súly süllyedni kezd attól függően, hogy mennyi levegőt tud átszívni a szöveten felülről. Egy apró óra méri az indítástól eltelt másodperceket egészen addig, míg a súly el nem éri a műszer alját. A kijelzőn maradt érték az ernyő porozitása. Az ember azt mondta, hogy a 30-as érték még jónak számít. Az egyik lány ernyője olyan 100 körül volt - egészen meglepődtem rajta, mert kinézetre szebb, mint az enyém. Az enyém viszont 738 lett, ami kiemelkedően magas érték - az ernyőm gyakorlatilag teljesen újnak számít ezzel - úgyhogy most örülök igazán, hogy milyen jó vételt csináltam.
