A hétvégén végre összejött egy rendes repülős nap. Bár délben még fogalmam sem volt arról, hogy milyen programok várhatóak, de az ablakon kitekintve biztos voltam abban, hogy valami lesz. Hamar kiderült, hogy a csapat Vácdukán kisdombozik, így egy gyorsan bekapott ebéd után mi is felkerekedtünk a kölökkel. Mindig tudtam, hogy az igazi sport a siklóernyőzésben ugyanaz mint a síelésben - az ernyőt fel kell cipelni a hegyre! Ebből és a silány fizikai állapotomból következően (Illetve a gyereknek tett egyéb ígéreteim miatt) csak három csúszásra futotta. Változó irányú, de jobbára szembeszél volt, hosszabb rövidebb szünetekkel. Meglepően sok siklóernyős volt a környéken, néha várni is kellett a startra a légtér foglaltsága miatt. Az első startnál ráfutást alkalmaztam, és szépen sikerült, a fel és a leszállás is. A második szintén ráfutásos volt, de oldalszélben sikerült leszállnom, aminek esés lett a vége, és némi talajegyengetés a szántón - minekutána úgy néztem ki mint egy disznó, ráadásul egy félórát bogoztam ki az ernyőt a rózsabokrokból. (Nem tudom ki az a hülye, aki egy szántást rózsabokrokkal ültet tele.) A harmadik startot többször elrontottam, míg át nem váltottam oktatói tanácsra háttal startra. Az meglepően jól sikerült, csodálkozom magamon, hogy nem próbáltam előbb - noha kutyázás során jobbára ezt a típust szoktam inkább gyakorolni. A leszállás is mintaszerű volt, végre eszembe jutott kiállni a beülőben, és úgy érkeztem, mint a nagyok. Felengedett fékkel az ernyő szépen kigyorsult, majd a föld felett előbb fél fékre lelassult, majd teljes fékre szépen le is tett. Azután csak össze kellett hajtani,
és már mehettünk is haza. Még aznap Gödöllőre is elmentünk, mert este csörlős üzemet terveztek. Szép számmal akadtak a repülőtéren, de kevesen vállalkoztak repülésre. A gyereket beneveztem egy tandemre, az oktatóm vitte el őt egy körre. A kölök nagyon élvezte, azóta is csak arról beszél. Napnyugta előtt végre én is szárnyra kaptam. A csörlés végét sikerült elrontani, úgy láttam, hogy nem tudom visszahozni kitörésből ezért leoldottam. (Pedig próbáltam merőlegesen tartani a zsinórt, de úgy látszik nem eléggé.) Szépen sikerült visszamennem a starthelyre, ahol köröztem egy kicsit, hogy koptassam a magasságot, majd elegánsan leszálltam, közel az indulási ponthoz. Sajnos már erősen sötétedett és meg is nyirkosult az idő, így csomagoltam és indultunk haza, pedig annyira fellelkesültem, hogy kedvem lett volna meg egyet repülni. Na nem baj, majd a jövő héten összejöhet, ami most kimaradt..
