Már nem most történt, de nég mindig nem írtam róla. Egy szép napos októberi hétvégén - és ezzel már rögtön le is szűkítettem a napok számát, hisz az idei októberről úgy fogunk megemlékezni, hogy szinte halak úsztak a levegőben annyit esett az eső, és ha épp nem hullott a csapadék, akkor csak azért nem, mert éppen felvonultak az esőfelhők a munkájukra. Szóval az esemény az Eger melletti Eged hegyen történt meg. Szerencsére még sikerült géperejű járművel feljutnom a hegyre, mert gyalog kicsit megterhelő lett volna. Mindig mondtam, hogy a siklóernyőzésben az a sport, hogy az ember feljut a hegyre, hisz lejönni az ernyő szinte magától is tud - valahogy. Később a felszállítás érdektelenság okából leállt, így az utánam jövőknek már csak a gyalogtúra jutott. A délelőtti indulás a turbulens időjárás miatt elmaradt és csak egy délutáni lecsúszás lett belőle. Az eseményt dokumentáltam, de szerencsétlen módon a nagyon sok előkészület miatt a repülésre már nem jutott elég film, így a csodálatosra sikeredett leszállásom már nincs rajta a felvételen, pedig elégedett volat magammal. De ha idén már nem is, jövőre biztos elő fogok még ott fordulni.
