Vasárnap, a család összekötve a kellemest a hasznossal, az én repülési igényemet egy ismerősökkel lebonyolított piknikkel kombinálva a repülőtéren töltötte a napot. A szervezés bonyolult volt, de megérte, hiszen dél körül már ott voltunk a felszállás kapujában. Sajnos voltak negatívumok is - legalábbis olyan dolgok, amiket én annak éltem meg. Például sosem látott tömeg fogadott. Mindenki repülni vagy reptetni akart. Családtagok, gyerekek ismerősök és boldog ősök tömege várta a lehetőséget. A kölkömnek is megígértem, hogy repülhet, de a végén nem győztük kivárni a dolgot, így ez a pont a következő alkalomra tolódott el. Sikerült azért mindezek ellenére négyszer felszállnom. Emelés nem volt, jobbára csak tartós süllyedés, a marha nagytól a kicsiig, de kizárólag csak lefelé tartó légáramlatot sikerült találni. Bemutattam egy 'tökéletes' hátszeles leszállást is, az ernyő pofával előre vonszolt több métert a porban, mindenem tiszta mocsok lett, a homok bement a varió üvege mögé is, így szét kell szednem ahhoz, hogy ki tudjam pucolni. A legutolsó startot sikerült elrontani kétszer is, másodjára nem toltam előre az egy A hevedert, úgyhogy az ernyő bámulatos gyorsasággal csapódott át. Viszont felszállás után végre voltak szolid emelések is, úgyhogy termikelgethettem egy kicsit. Hazatérve vettem észre, hogy amúgy betyárosan le vagyok égve, a bőröm mint egy főtt rák és húzódik mindenfelé. Azzal együtt megérte - bár elhatároztam, hogy ezentúl csak szembeszélben fogok leszállni..
