A hétvégén csúszdaparkban voltam. A gyerek születésnapja miatt az egyetlen repülésre alkalmas napot inkább vele töltöttem - egyszer fordul elő az, hogy tizenhárom éves lett és mivel ez a nap pont egybeesett a vasárnappal, így ez most az ő napja lett, bármennyire is vágytam volna máshová. Repülni még sokat lehet (remélem!) de a gyerekek felnőnek és itthagynak bennünket, úgyhogy ezek az élmények pótolhatatlanok. A csúszdapark eléggé durva dolgokat tartogat a nép számára. A gyerek persze élvezte a dolgot, de engem a sikítófrász kerülgetett. Ugyan felmentem a kölökkel együtt a legvadabb csúszdáig, de aztán a lépcsőn jöttem inkább le, mert nem vitt rá a lélek, hogy elinduljak a teljesen sötét csövön át a szabadulás felé. Nekem ez már túl extrém, maradnék inkább a békés repülésnél. Ott legalább lehet egy olyan érzésem, hogy valami beleszólásom azért mégiscsak van az események irányításába, ha kezemben vannak a fékek..
