Tegnap megvolt a második csörlésem, azaz az első nagyobb magasságba tett kirándulásom. A helyszín, Cegléd melletti kis mellékút, két és fél kilométeres nyílegyenes aszfaltcsík, mezőgazdasági művelés alatt álló földekkel szegélyezve. Délelőtt tíz órakor kezdődött az üzem, két csörlősautó is érkezett a mind tömegesebbé váló igények kiszolgálására. A siklóernyősök mintha a föld alól kerültek volna elő, egyre többen lettünk, remek családias hangulatban folyt a reptetés. Az első felszállásom még délelőtt történt meg. Viszonylag könnyen elemelkedtem, bár ide oda lengtem a kötél végén a folyamatos túlkormányzástól, de előbb utóbb sikerült megtalálni az ideális fékállást. Szerintem a közepén már jól ment, bár a csörlős azt mondta, hogy szinte végig kitörésben voltam, így nem mert igazán húzni. A bénábbik autóval mentem, a szerkezet egy utánfutón volt, és más is arra panaszkodott, hogy valami lehetett vele, mert nem húzott rendesen. Repülés előtt gyors fejszámolás következett. 2.5 km a pálya, 500m magasságot ígértek, 1.2 m/s-os süllyedés mellett a siklószámom kb 7. ez azt jelenti, hogy kb 3 km-et tudok megtenni mindenféle termikemelés nélkül, pusztán csak siklással. Persze került légy a levesbe, nem is egy. A magasság nem volt 500m (Nem volt nálam varió, legalább nem törtem össze. :-)) és taktikai hibát is követtem el, mert a pálya végén kezdtem el fordulózni, így nem maradt magasságom a leszállóhely megközelítéséhez. A végén olyan közel került a föld, hogy szinte ellenszélbe sem tudtam rendesen befordulni, így az elméleti tudás, amivel előtte alaposan felvérteztem magam, a helyszínem elpárolgott, és a kifutás helyett páros lábbal érkeztem le, és a vége nagy taknyolás lett a szántásban. Jól össze sikerült kennem a fontkonténeres mentőernyőt, amit biztonságképp vittem magammal. Szerencsére a csörlősautó visszafelé begyűjtött, így legalább gyalogolnom nem kellett. A második csörlésem huszárosra sikerült. Délután történt, miután áttelepültünk a pálya másik végére. A másik autó húzott volna, de a három kísérlet, amit a levegőbeemelkedésre tettem, csúfos kudarcot eredményezett. Mindhárom esetben a hibás felhúzás frontstall-t okozott, az ernyő nem jött fel rendesen, egyszer meg is botlottam, amitől az autó végigrántott az aszfalton. Több tapasztalatot szereztem ebből. Jó dolog a bukósisak, megóvta a fejem attól, hogy kiderüljön melyik a keményebb anyag, a fejem, vagy az aszfalt. A gatyám elszakadt, és mivel a meleg miatt csak mellényt vettem fel, megóvtam a hosszú ujjú pólómat, a kezem rovására, ugyanis most van egy kb tízforintosnyi folytonossági hiány a könyökömön. Egyszer túl hamar ültem bele a beülőbe amikor még futnom kellett volna, épp ezért visszaestem a földre. A protektoros beülő is jó dolog, különösen a kemény úton. El is ment a kedvem a további próbálkozástól. Majd legközelebb újra megpróbáljuk..
