Az utóbbi időben fellendült a repülési helyzetem, mert egyre többet tudok repülni, igaz, hogy csak csörlőzésből, de aki a kicsit nem becsüli.. Múlt hét pénteken nyugodt időjárási körülmények között két felszállást ejtettem meg. Az idő annyira nyugodt volt, hogy abba is hagytam, ennél azért már több izgalomra vágytam. A tegnapi napon, kellemes hosszirányú szélben, termikelés vágyával telve érkeztem a repülőtérre délután öt felé. Sajnos előbb nem tudtam kimenni. A kettőre érkezők elbeszélték, hogy voltak kellemes emelések - nekem ebből már semmi nem jutott. A szél a Duna felől fújt, így a starthely a bigyópályára esett. Nem szeretem ezt a felét a repülőtérnek, mert a besiklás előtt egy kiserdő található, és ez nem könnyíti meg a dolgot. A leszállóhely előtt volt csak nyugtalan az idő, bár számottevő emelés itt sem mutatkozott, cserébe viszont jó göröngyös volt a levegő. Folyamatosan emelkedő leoldási magasságok után, az utolsó csörlőzéskor ~350 méteren sikerült végre a leszálló közelében földet érnem, bár azt hittem, hogy nem fér bele a talajközeli forduló, de éppen sikerült még. A második leoldáskor a leszálló előtt gondoltam csinálok még egy fordulót, de annyira hátrasodródtam, hogy féltem attól, hogy nem érek vissza és fára szállok a kiserdőben, így az erdő mögött értem földet, ami némi gyalogtúrát jelentett nekem, a többieknek meg egy talányt, mert egyszer csak eltűntem a látóhatárról. A fák miatt egy kicsit turbulens volt arra a szélhelyzet, de simán fogtam talajt, szerencsére nem csapott oda. Legközelebb, remélem már termikek is lesznek..
