Ma volt a napja, hogy repülőorvosi vizsgálatra mentem el. A szövetség régóta vitatkozik a légügyi hatósággal azon, hogy kell-e, illetve ha kell, milyen fokozatú vizsgálat szükségeltetik a repülési tevékenységhez. A hatóság szerint szigorú, a szövetség szerint semmilyen. Mára eszkalálódott annyira a probléma, hogy a klubunk vezetése azt javasolta, hogy a békesség kedvéért menjünk el. Így jelentkeztem és elmentem magam is. Visszagondolva még a régi - akkor mint kezdő ejtőernyős - szép időkre a sportkorházban tett látogatásaimra, minek utána lebombázni, felszántani és sóval behinteni kívántam volna a kérdéses kórházat, úgy döntöttem, hogy oda biztosan nem. Akkor még választani nem lehetett, most már igen, viszont cserébe mindenhol fizetni kell érte - nem is keveset, pedig a vizsgálat nagyjából annyi, mint amit egy tisztességes háziorvos a betegén megelőző jelleggel el tud végezni. Fél nyolcra érkeztem a Merényi kórházba, kicsit izgultam és majdnem összekávéztam magam - lévén éhgyomorra kellett menni és nagyon hiányzott a reggeli fekete. Az adatok rögzítése után előbb a folyosóm, majd a könyvtárban várakoztunk. Jött a főorvos, aki nagyon kedélyesen anekdotázott, megnyugtatott mindenkit és bemutatta az intézményt és egy kicsit magát is. Az intézetnek van honlapja, de még facebook csoportja is - ami nem kevéssé lepett meg. Vegyes társaság gyűlt össze. Voltak öreg pilóták, utasszállítós, vitorlázórepülős tapasztalattal, volt egy ejtőernyős srác, voltak leendő légiirányítók és jómagam egyedül képviseltem a siklóernyős szakágat. Mindenki tudott a másiknak újat mondani, érdekes volt mindaz amit a légiirányítók meséltek - nem tudom mi visz rá valakit arra, hogy ezt a szakmát válassza, főleg úgy, hogy az egyikük ráadásul még - nehezen elhanyagolható módon egy csinos fiatal lány volt. Jót beszélgettünk mindenféléről, földi, légi közlekedésről, politikáról, mindenféléről. Időnként vizsgálatra hívtak, de az gyors volt és szakszerű. Megmérték a vérnyomásunk és a pulzusunk, megnézték a látásunk, csináltak ekg-t és megnyomkodták a májunkat és hasunkat. Vettek egy kis vért is és ott kellett hagyni egy kis pisit is későbbi ellenőrzésre is. Végül fél tizenkettőkor a főorvos mindenkit egyenként behívott magához és közölte vele az eredményt. Megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e a vizsgálattal és kérte, hogy ha igen, ajánljam másoknak is. Azt hiszem ez az, amit jó szívvel, mindenkinek én is megtehetek. Bárcsak mindenhol ilyen lehetne az orvosi ellátás. Még fizetni is hajlandó lennék érte..
