Ernyőblog

A hétvégén végre összejött egy rendes repülős nap. Bár délben még fogalmam sem volt arról, hogy milyen programok várhatóak, de az ablakon kitekintve biztos voltam abban, hogy valami lesz. Hamar kiderült, hogy a csapat Vácdukán kisdombozik, így egy gyorsan bekapott ebéd után mi is felkerekedtünk a kölökkel. Mindig tudtam, hogy az igazi sport a siklóernyőzésben ugyanaz mint a síelésben - az ernyőt fel kell cipelni a hegyre! Ebből és a silány fizikai állapotomból következően (Illetve a gyereknek tett egyéb ígéreteim miatt) csak három csúszásra futotta. Változó irányú, de jobbára szembeszél volt, hosszabb rövidebb szünetekkel. Meglepően sok siklóernyős volt a környéken, néha várni is kellett a startra a légtér foglaltsága miatt. Az első startnál ráfutást alkalmaztam, és szépen sikerült, a fel és a leszállás is. A második szintén ráfutásos volt, de oldalszélben sikerült leszállnom, aminek esés lett a vége, és némi talajegyengetés a szántón - minekutána úgy néztem ki mint egy disznó, ráadásul egy félórát bogoztam ki az ernyőt a rózsabokrokból. (Nem tudom ki az a hülye, aki egy szántást rózsabokrokkal ültet tele.) A harmadik startot többször elrontottam, míg át nem váltottam oktatói tanácsra háttal startra. Az meglepően jól sikerült, csodálkozom magamon, hogy nem próbáltam előbb - noha kutyázás során jobbára ezt a típust szoktam inkább gyakorolni. A leszállás is mintaszerű volt, végre eszembe jutott kiállni a beülőben, és úgy érkeztem, mint a nagyok. Felengedett fékkel az ernyő szépen kigyorsult, majd a föld felett előbb fél fékre lelassult, majd teljes fékre szépen le is tett. Azután csak össze kellett hajtani, és már mehettünk is haza. Még aznap Gödöllőre is elmentünk, mert este csörlős üzemet terveztek. Szép számmal akadtak a repülőtéren, de kevesen vállalkoztak repülésre. A gyereket beneveztem egy tandemre, az oktatóm vitte el őt egy körre. A kölök nagyon élvezte, azóta is csak arról beszél. Napnyugta előtt végre én is szárnyra kaptam. A csörlés végét sikerült elrontani, úgy láttam, hogy nem tudom visszahozni kitörésből ezért leoldottam. (Pedig próbáltam merőlegesen tartani a zsinórt, de úgy látszik nem eléggé.) Szépen sikerült visszamennem a starthelyre, ahol köröztem egy kicsit, hogy koptassam a magasságot, majd elegánsan leszálltam, közel az indulási ponthoz. Sajnos már erősen sötétedett és meg is nyirkosult az idő, így csomagoltam és indultunk haza, pedig annyira fellelkesültem, hogy kedvem lett volna meg egyet repülni. Na nem baj, majd a jövő héten összejöhet, ami most kimaradt..

A hétvégén nagy tervekkel kezdtem el. Szombatra két csúszást terveztem Gödöllőn, vasárnapra Eger volt a cél. A szombati nap rákészültem, majd amikor hívtam az oktatót azt mondta, hogy ne menjek, erős a szél, ők sem repülnek. Megállapodtunk, hogy később hívom, de többet aznap már nem vette fel a telefont, és meg nem akartam csak úgy elmenni, hogy nincs semmi értelme, mert ahhoz Gödöllő messze van. Ha a szomszédban lenne, gyalog is átszaladnék, de kocsival is meggondolandó - jobb szeretek biztosra menni. Vasárnap mehettem volna még, de attól az oktató tanácsolt el - nem nekem való még a magas start, ráadásul sokan is lesznek, és nem akart tömegszerencsétlenséget. A két napos repülgetés helyett lukra szaladtam, és mindkét nap otthon ültem. Most pedig várhatom a következő hétvégét, hátha a május már sikeresebb lesz..

Csak kapkodom a fejem, mert végre beindult az élet, már ami a repüléseket illeti. Eddig gondban voltam mit is írjak ide, hisz időm sem volt, és alkalom sem, hogy megcsillogtathassam a repülési élményeimet. Múlt szombaton végre sor került erre is a Gödöllőn rendezett csörlés alkalmából.   Már délelőtt a repülőtérre mentem, de kellemetlen oldalszél volt, ráadásul forgott is összevissza, amit a repülőtéren kialakuló termikeknek köszönhettünk valószínűleg. A délelőttöt ezért kupolázással töltöttem, begyűjtve pár horzsolást és kék, zöld foltokat. A délután első részén a többieket (a bátrak) néztük szakértő szemmel és kezdőtársaimmal megerősítést nyertünk, hogy itt most felszállás nem lesz. Volt pár furcsán elrontott start a haladóbbak részéről is, aminek a vége majdnem baj lett, de szerencsére megnyugtató elemelkedéssel zárult. Estefelé talán csitult egy kissé a szél, mire én is kellő bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy a kötél végére álljak. Az első startot rontottam, a kupola felhúzás után oldalra borult, de a második kísérlet végre sikerrel járt. Egy iskolakört repültem, majd leszálltam. Ez volt az első felszállásom az új ernyővel és meglepően kellemesre sikeredett. Az ernyő kezes volt, jól fordult, semmi kifogásom nem lehetett ellene. A végén megint elfelejtettem kiülni a beülőből, ez árnyékolta a leszállásomat, ezért a kifutás helyett kicsúszás lett, de nem volt egyértelműen rossz. Sikerült megfékezni az ernyőt, nem estem el, szinte teljes siker. Később elmondták mások, hogy a startnál az volt a baj, hogy túl felül fogom a hevedereket és frontstallban jön fel az ernyő. Lejjebb kell fognom a zsinórt és akkor jó lesz. Ezt ki kell próbálnom ezen a héten..

Már régóta nem írtam, de régóta nem is vettem elő az ernyőmet, hisz nem volt alkalmas időjárás arra sem, hogy egy kicsit megszellőztethessem. A szilveszteri kiruccanás után pár napig a lakásban száradt meg a kupola, és nem volt kellemes élmény kerülgetni, de összehajtani sem volt egy leányálom, ezért mostanság inkább meggondolom azt, hogy mikor vigyem ki a levegőre. Tegnap elérkezettnek láttam az időt arra, ha nem is szárnyallhatok fennen, akkor alant egy kis kupolázgatással múlassam az időt. Ámde hiába volt az elhatározás, délutánra, mire hozzájutottam az eseményhez a szél tiltakozólag beerősödött szinte viharos fokozatig, úgyhogy nem szerettem volna pofán végigszántani az erre a célra kinézett legelőt. Majd legközelebb újra megpróbáljuk, nem lehet rossz idő mostmár annyit mint eddig..

A porozitásmérésről: Azt hittem bonyolultabb lesz. Maga a műszer is végletesen egyszerű, talán csak a precizitása miatt érdekes. Képzelj el egy hengert, ami felül lukas. ezen van egy szelep. Erre kerül rá az ernyő anyaga, amit egy gumival bevont mágnes szorít rá a henger tetejére. A henger tulajdonképpen egy harmonika, aminek az alján egy súly van. A mérés azzal indul, hogy a harmonikát teljesen összenyomják a legkisebb méretre, majd rögzítik a szelepen az ernyő anyagát. Általában a középső cellán mérik a tető anyagának a porozitását. Amikor a mérést elindítják, a henger/harmonika alsó részén lévő súly reteszelését oldják fel, a súly süllyedni kezd attól függően, hogy mennyi levegőt tud átszívni a szöveten felülről. Egy apró óra méri az indítástól eltelt másodperceket egészen addig, míg a súly el nem éri a műszer alját. A kijelzőn maradt érték az ernyő porozitása. Az ember azt mondta, hogy a 30-as érték még jónak számít. Az egyik lány ernyője olyan 100 körül volt - egészen meglepődtem rajta, mert kinézetre szebb, mint az enyém. Az enyém viszont 738 lett, ami kiemelkedően magas érték - az ernyőm gyakorlatilag teljesen újnak számít ezzel - úgyhogy most örülök igazán, hogy milyen jó vételt csináltam.

Arra gondoltam, ha az ember mentőernyőt kap a feleségétől ajándékba, jó ha megnézi, hogy nincs-e minden második zsinór elvágva, mielőtt tényleg használatba venné. Jobb a békesség..

Úgy tűnik sikerült az elméleti 'A' vizsgám. Tegnap kaptam meg erről az értesítést. Az időjárás sajnos nem teszi azt lehetővé, hogy az örömködésen kívül mást is tehessek az ügy folyományaként, de majd jön még a borúra derű. A családom némi csalódással fogadta a nekem annyira örömteli hírt, de nem lehet mindenkinek minden jó..

Ma jött el a vizsga napja, ma adhatok számot az elméleti tudásomról a tárgykörben. Azt hiszem kezd kiütközni rajtam a vizsgadrukk. Hétvégén a témákat ismételtem át, mára bekészítettem mindent, a kabalanyúl is velem van (és nem félek használni!) Majd meglátjuk, a vak is azt mondta..

Most már biztos, hétfőn vizsgázni fogok! Ha a sors is megsegít, a jövő héten megpróbálom letenni a siklóernyős elméleti 'A' vizsgát. Kénytelen voltam kitűzni a megmérettetés időpontját, mert anélkül sem ment volna jobban a felkészülés. Most legalább tudom, hogy mit fogok csinálni a hétvégén..

Szombaton, Mikulás napján egyesületi közgyűlésen voltam. A rendezvény családias hangulatban zajlott, kellemes eseményre sikeredett. A szokásos napirendeken túl megünnepeltük az egyesület öt éves születésnapját tortával és gulyással, mindkettő a maga nemében kiváló lett. (Az igazsághoz tartozik, hogy kétféle torta is volt - egy egész jó csokis tésztás és lúdláb. Utóbbit nem kedvelem, mert a sok krém miatt a legjobb minőségű torta is gejl egy kicsit nekem.) Kaptunk ajándék pólót és lehetett mindenféle csetreszt is vásárolni. Egy bulóval szemeztem, illetve egy Icao térképet is kinéztem magamnak, de elsőre semmit nem szeretek megvenni. A legjobb az esemény utáni kötetlen beszélgetés volt, ahol mi lelkes, tejfelesszájú újoncok leesett állal hallgattuk a profik kalandjait. Azt hiszem, a következő ilyen alkalomra is el fogok menni, ha úgy alakul..

Youtube-os megosztott videókat nézegettem a tárgykörből. Találtam is az egri starthelyről pár kockát. Erről azt érdemes tudni, hogy az 'A' vizsgafeladat is ehhez a helyhez fog kapcsolódni, azt hiszem.  Nem látom át a levegőt, mint közlekedési helyszint. A 'felszállás után csinálj pár ingát, majd fordulj el, csukj fület, majd S-elgess a leszállóhelyig és szállj le' elmondva egyszerűnek tűnhet, de így belegondolva valahogy riasztó, főleg a starthely előtt békés, számomra kaotikus rendben örvénylő több kolléga látványával megspékelve.  Majd kiderül , de előre félek..

Teljesült az álmom, lett saját ernyőm egy kék-fehér színű, Nova Artax L személyében. Mivel az Artaxnak szerintem semmi értelme, azt hiszem Antraxnak fogom hívni, azt legalább tudom, hogy mi. Remélem, hogy alkalom is adódik amikor ki is próbálhatom, hogy mit bír..

Úgy néz ki sikerül! A hétvégén lesz saját ernyőm. Egyelőre a legszükségesebbeket veszem meg, egy ernyőt és egy beülőt, a többi 'apróság' majd ezután, szépen lassan fog következni. Így is eléggé nagy érvágás egyszerre kifizetni mindezt, még úgy is, hogy egy roppant kedvező ajánlattal fogok élni. Ami biztosan kelleni fog még, az egy variométer és egy mentőernyő, esetleg egy jó kezeslábas. Azt hiszem ezeket, a ruha kivételével,  kölcsön is tudom majd kérni, de mégis jobb a saját felszerelést rongálni. A mentőernyő olyasmi, mint az autóban a légzsák. Optimális esetben kis sem fog derülni, hogy ott van - de azért érzésnek mindenképpen megynyugtató, ha van..

Bár már volt pár repült percem, ma álmodtam mégis először a siklóernyőzésről, ráadásul pont olyan részéről, amit eddig még nem csináltam. Hátimotorral akartam elindulni. Volt egy sikertelen startom, ami után a légcsavar, centiméterekkel kerülve el a hátsómat, a földben állt meg. Szerencsére más baj nem lett, így folytathattam a készülődést. Ekkor vettem észre azt, hogy a hevedereket nem csatoltam be. Épp a combhevederekkel szórakoztam, amikor csörgött az a fránya óra. Máskor azt hiszem előbb kell elkezdenem a felszállást..

Vége, mint szegény Víg Andrásnak! - Elméleti képzésem a tegnapi nappal végetért. Egy konzultációm még lesz, megbeszélendő azokat a vizsgakérdéseket, amik még nem mennek kellő mélységben, de azután már csak az elméleti 'A' vizsga fog következni. Ennek hatására hivatalosan is mehetek 150m fölé. Igaz, hogy még sok víz fog lefolyni a Dunán, míg a kellő gyakorlatot összeszedem, de azon leszek..

Lassan de biztosan fogynak az oktatóm paksamétájából a nekem átadott információs csomagok, így egyre közelebbé válik az 'A' elméleti vizsga fenyegető képe. Szerencsére már jó rég abbahagytam a vizsgákra készülést, és a vizsgadrukkot sem éreztem már jó régen, de ez most kiújulni látszik. Megint el kell kezdenem tanulni és készülni, ha nem akarok szégyenszemre kínosan elbukni. Ezért, illetve azért is, hogy legyen miről írnom, mert az időjárás egyre kevesebb lehetőséget ad majd a repülésre, elhatároztam, fel fogom dolgozni az 'A' vizsgasor kérdéseit és az erre adandó válaszokat. Részben tanulási jelleggel, részben azért, mert mások számára is érdekes információkat adhat és ki tudja, talán az írás hatására futok majd össze pár új kollégával..

Végre kaptam egy használt ernyőt, kutyázást gyakorolandó. Na de mi is az a kutyázás? - Merülhet fel a 'szakmát' nem ismerőkben a teljesen jogos kérdés. Itt részletes, illusztrált és megfelelő választ találhattok erre. Röviden kivonatolva, azt a tevékenységet értjük alatta, amikor az ernyős a földön gyakorolja az ernyő felhúzását és fej fölött tartását. Az oktatóm kölcsönözte számomra a felszerelést - Ez egy ideges ernyő, fél óra múlva te is ideges leszel. - mondta - de ha ezzel megtanulod, mással semmivel nem lesz gondod! Szó mi szó, nagyon megnyugtatott..

Végre megkaptam az első levegőbe emelkedésem képeit. Az eset Fedémesen történt.

A gyakorlat alapja az elmélet. Tegnap elméleti képzésen vettem részt, amikor is meghallgathattam, hogy mi a teendő különleges repülési helyzetekben.  Milyen vész- és veszélyhelyzetek várnak a levegőben és az anyaföldhöz közeledvén, és mit lehet tenni, hogy olyan egészben tudhassam befejezni a repülést, mint ahogy elkezdtem. Kár, hogy nagy valószínűséggel a kritikus pillanatokra el fogom felejteni az egészet..

Tegnap megvolt a második csörlésem, azaz az első nagyobb magasságba tett kirándulásom. A helyszín, Cegléd melletti kis mellékút, két és fél kilométeres nyílegyenes aszfaltcsík, mezőgazdasági művelés alatt álló földekkel szegélyezve. Délelőtt tíz órakor kezdődött az üzem, két csörlősautó is érkezett a mind tömegesebbé váló igények kiszolgálására. A siklóernyősök mintha a föld alól kerültek volna elő, egyre többen lettünk, remek családias hangulatban folyt a reptetés. Az első felszállásom még délelőtt történt meg. Viszonylag könnyen elemelkedtem, bár ide oda lengtem a kötél végén a folyamatos túlkormányzástól, de előbb utóbb sikerült megtalálni az ideális fékállást. Szerintem a közepén már jól ment, bár a csörlős azt mondta, hogy szinte végig kitörésben voltam, így nem mert igazán húzni. A bénábbik autóval mentem, a szerkezet egy utánfutón volt, és más is arra panaszkodott, hogy valami lehetett vele, mert nem húzott rendesen. Repülés előtt gyors fejszámolás következett. 2.5 km a pálya, 500m magasságot ígértek, 1.2 m/s-os süllyedés mellett a siklószámom kb 7.  ez azt jelenti, hogy kb 3 km-et tudok megtenni mindenféle termikemelés nélkül, pusztán csak siklással. Persze került légy a levesbe, nem is egy. A magasság nem volt 500m (Nem volt nálam varió, legalább nem törtem össze. :-)) és taktikai hibát is követtem el, mert a pálya végén kezdtem el fordulózni, így nem maradt magasságom a leszállóhely megközelítéséhez. A végén olyan közel került a föld, hogy szinte ellenszélbe sem tudtam rendesen befordulni, így az elméleti tudás, amivel előtte alaposan felvérteztem magam, a helyszínem elpárolgott, és a kifutás helyett páros lábbal érkeztem le, és a vége nagy taknyolás lett a szántásban. Jól össze sikerült kennem a fontkonténeres mentőernyőt, amit biztonságképp vittem magammal. Szerencsére a csörlősautó visszafelé begyűjtött, így legalább gyalogolnom nem kellett. A második csörlésem huszárosra sikerült. Délután történt, miután áttelepültünk a pálya másik végére. A másik autó húzott volna, de a három kísérlet, amit a levegőbeemelkedésre tettem, csúfos kudarcot eredményezett. Mindhárom esetben a hibás felhúzás frontstall-t okozott, az ernyő nem jött fel rendesen, egyszer meg is botlottam, amitől az autó végigrántott az aszfalton. Több tapasztalatot szereztem ebből. Jó dolog a bukósisak, megóvta a fejem attól, hogy kiderüljön melyik a keményebb anyag, a fejem, vagy az aszfalt. A gatyám elszakadt, és mivel a meleg miatt csak mellényt vettem fel, megóvtam a hosszú ujjú pólómat, a kezem rovására, ugyanis  most van egy kb tízforintosnyi folytonossági hiány a könyökömön. Egyszer túl hamar ültem bele a beülőbe amikor még futnom kellett volna, épp ezért visszaestem a földre. A protektoros beülő is jó dolog, különösen a kemény úton. El is ment a kedvem a további próbálkozástól. Majd legközelebb újra megpróbáljuk..

Felbukkant életemben egy saját ernyő reménye. Oktatóm szólt, hogy lenne egy nekem való darab, egy Nova Artax. Kevés órát repült, jó ernyőnek tartják, a tulajdonos megszorult, ezért adná el. Persze ez lehetne egyszerű eladást könnyítő marketingszöveg is, ha nem az mondaná, akinek ezt feltétel nélkül el is hiszem. A család győzködése már beindult, a tegnapi nap volt egy fél órás lebeszélőhadjárat, de nem hagytam magam. Majd meglátjuk, hogy mire megyünk. A vak is ezt mondta..

A hétvégén végre, a kisdombozás után sor kerülhetett életem első csörlésére is. Először meglehetős magabiztossággal álltam be az autó után, de lelkesedésem hamar alább is hagyott, így az első nekifutás csúfos kudarccal végződött, azaz megpróbálhattam, hogy milyen érzés lehet az, amikor egy wartburg húz végig a füvön. A második start lényegesen jobban sikerült, bár a leszállások ízére nem sikerült igazából rájönnöm, csak az utolsó alkalmakon. Rájöttem arra, hogy ami a magasból homokozónak tűnik, az közelről bogánccsal teli fürdőkád inkább. Utólag tudtam meg már azt is, hogy amit én jó startnak hittem, azt a mesterem jóindulata miatt könyvelhettem el sikerként, különben a legelső felszállásom sorsára juthattam volna. Hétvégén, ha az időjárás is engedi, valahova délre megyünk, akár a vadlibák. Akkor majd ki fog derülni minden..

A hosszú hétvégén megvolt az első repülésem. Az elméleti rész egyszerűnek tűnt - bizonyos zsinórok megfelelő húzgálásából áll - persze épp ilyen egyszerű zongorázni is, hisz csak a megfelelő billentyűket kell egymás után lenyomni, hogy a végén Beethoven vagy épp Bach szólaljon meg. Mindenesetre itt vált el az elmélet a gyakorlattól, hisz a fejünk felett jobb esetben, de többnyire vagy előttünk, vagy mögöttünk tartózkodó nagy színes rongynak is megvan a véleménye és önálló akarata is a dologról, és vele kellene elsősorban közös nevezőre jutnunk. Az első start egy gigantikus pofáraeséssel indult, aminek a vége egy új sportág születése is lehetne - arcon szörfözés a fűben a hegyoldalról lefelé. Ezen az élményen könnyen túltettem magam, és sikeres felszállás következett. A levegőben ennek örömére sikerült azonnal elfelejtenem a leszállásra vonatkozó intelmeket és ennek meg is lett az eredménye, egy kevés, ámde illatos birka (vagy talán őz?) trágyában való hempergés képében. Most mondhatnám, hogy eredetileg is így akartam, hisz a trágya fiatalít és a legyek is szeretik - annyi légy pedig biztosan nem tévedhet, de szó mi szó, elrontottam. Mint ahogy a következő felszállást is, ami még a hegyoldalban megtorpant, ahol is kedélyes beszélgetésbe (és zsinórbogozgatásba) merültem egy kedves kis, ámde felettébb tüskés bokorral, minek következtében merült fel bennem egy metszőólló szükségessége a következő alkalmak sorára. A további felszállások már jól sikerültek, előfordult már az is, hogy lábra, megfelelően érkeztem, sőt, a fordulózást is el tudtam kezdeni. Ennek eredményeképp legalább nem a búbánatból kellett a szerencsétlenséget a hátamon felcipelnem. Rájöttem, hogy a combhevederek oldásával, és a sisak levételével jelentősen növelhető a komfortfokozat, és miután azt is megtudtam, hogy pihenni felfelé kell, és nem a hegytetőn, maga a kákaán érkezett el. A nap végére még sikerült egy elrontott leszállást bemutatni, nagy taknyolással a végén. Kellemes nap volt, felejthetetlen élményekkel..

Fedémes - apró kis falu valahol a Mátra szívében - de ha nem is a szívében, talán a lába szárán, vagy épp a hasa közepén, ez végül is mindegy, mindenesetre jól el van dugva. Ilyen helyre gondolom véletlenül akad rá az ember, repülőgépe itt száll le kényszer, vagy álarcos rablók megkötözve itt teszik ki étlen szomjan az erdőbe. Ideális hely a siklóernyősöknek, a falu végén emelkedő több, lentről aprónak tűnő domb - amiről menten megváltozik a véleményünk, ha napjában többször egy alaktalan, ámde nehéz ernyőt kell a hátunkon felcipelnünk. A falu készült már szolgáltatással is - rendelkezésre áll egy teherautó, amely illő díjazásért cserébe a trógerolás pórias feladatát átviszi, és ezáltal segít a várva vágyott helyzeti energia megszerzésében. (Na ez a jármű éppen rossz volt.) Köszönet a starthely üzemeltetőinek, ugyanis rendkívül kulturált lehetőséget tartanak fenn, vécékkel, bilivel, sátorral, asztallal parkolóval. Épp csak egy Tesco áruház hiányzik - illetve hiányzik a fenének - de lehet, hogy pár év múlva lesz az is. Érdemes meglátogatni, remek egy napi program, a természet szépségei mellett egy kis csúszkálás a lágy szelek szárnyán..